Református püspök köszöntötte az édesapákat a Svetitsben apák napján

Március 19-én, Szent Józsefnek, az egyetemes egyház védőszentjének főünnepén az édesapákat köszöntötték Debrecenben, a Svetits Katolikus Óvodában.

Tovább...

  A Boldogasszony Iskolanővérek által fenntartott, idén 122 éves intézmény óvodájának vezetője Szásziné Sustyák Anna köszöntőjében az ünnep különlegességére hívta fel a figyelmet: „A mai ünnep az Úr ajándéka az édesapáknak. De ajándék maga a gyermek is, és ma a gyermekek ajándékozzák meg az édesapákat reményt nyújtó tiszta szavakkal, érzésekkel, amely a gyermekek tekintetében is benne rejlenek.”

A többféle felekezethez tartozó édesapák, nagypapák és dédnagypapák rendhagyó módon a Tiszántúli Református Egyházkerület püspökének apaságról szóló tanúságtételét hallgathatták meg a nagymúltú katolikus intézményben. Dr. Fekete Károly személyes hangvételű példával kezdte előadását: „Egy olyan édesapa áll itt személyemben, aki 414 gyülekezet és 600 000 hívő nagy családjáért is felel, így édesapaként sokszor nem lehetek együtt a családommal, amikor ott kellene lennem. Így a mai beszédem felér egy református hívő gyónásával, amelyet most felétek közvetítek”.

A többdinasztiás papi családból származó református püspök előadásában elsőként az apák sajátos, fizikai érintésének a gyermekek érzelmi intelligenciájának kialakulását befolyásoló szerepére hívta fel a figyelmet: „Az édesapa már a fizikai érintésével is formál. Másként, hevesebben érint, mint az anya. Egy merész mozdulat, mely ereje ellenére is biztonságot ad a gyermeknek, növeli az ősbizalmat, mércét ad a gyermek érzelmi önszabályozásához.” Kiemelte azt is, hogy a jó apa nem csak a játékban partner, hanem ösztönző szerepet játszik abban, hogy szabálykövetésre serkentse a gyermeket, de úgy, hogy ahhoz mintaként is szolgál. Felidézte Fekete István Matula bácsiját, aki felnőtt emberként előre megmondta a rá bízott gyermeknek, hogy mit szabad és mit nem, kijelölve ezzel a gyermek biztonságának határait.

A püspök az édesapjával való szoros kapcsolatát állította példaként a tapasztalati úton történő tanításra, mellyel az édesapának az a feladata, hogy megtanítsa a gyermeket gondolkodni és az összefüggéseket felismerni. Elmondta, hogy fiatalon sokszor fogalmazott meg kritikát édesapja igehirdetéseivel kapcsolatosan, és az édesapja azzal, ahogyan fogadta és kezelte a kritikákat, formálta a fiát: „Az apai viselkedésminta ösztönzően hat a gyermekre, aki bizonyítani akar az apjának. Jómagam más akartam lenni, de hasonló, azaz mégis ugyanolyan. A gyermek legyen az, aki! Azzá legyen, akivé az Úr teremtette. Nehéz feladat, mert mindenki más akar lenni, sokszor elérhetetlen célokat, vágyakat tűzünk maguk elé, melynek csalódás az eredménye. Az apa feladata, hogy úgy neveljen, hogy segítse és engedje azzá formálódni a gyermeket, amivé az Úr teremtette.”

Végezetül a református püspök Goethe szavait idézte, melyben a német költőóriás a négyféle tisztelet megtanulásának fontosságát hangsúlyozza, melyek megtanítása a főtiszteletes szerint az apák feladata: „Tisztelet fölfelé, lefelé, mellém és magam felé. Először kicsiként megtanuljuk tisztelni a nálunk nagyobbat, aztán növekedve a nálunk kisebbet, ifjúkorunkban a velünk egyenrangút, végül saját magunkat” - zárta elmélkedését dr. Fekete Károly.

Az ünnepség az óvodások közös verses, zenés ünnepi műsorával folytatódott az intézmény kápolnájában, majd a gyermekek a csoportszobákban köszöntötték az édesapákat.

Szerző: Papp Erika

Az esemény képgalériáját megtalálják a svetits.hu-n>>