Hűséggel kövezett utakon - Karola nővér élete

Varga M. Karola nővér 2018. szeptember 15-én töltötte be századik életévét. Fogadalmas nővérként hetvenöt esztendőt rendünk szolgálatában töltött. E hosszú idő alatt megélt árvaságot, otthontalanságot, háborús világégést, rendi szétszóratást. Vigyázott kisgyerekekre, főzött, takarított, beteget ápolt és a legnehezebb fizikai munkától sem riadt vissza soha. Élete a XX. század krónikája is, amelynek legnehezebb időszakaiban sem adta fel hivatását: az Isten és az emberek szolgálatát.

Tovább...

Varga M. Karola nővér, – aki szüleitől az Anna Éva nevet kapta – Nagyerzsébetlakon, a bánsági Torontál megyében (ma Belo Blato nevű település Szerbiában) született 1918. szeptember 15-én. Édesanyja is innen származott, édesapja az erdélyi Bözödről (Maros megye, ma Románia). Az apa csendőrként a Vajdaságban teljesített szolgálatot, itt ismerkedett meg későbbi feleségével. Négy gyermekük született, közülük Anna volt a legidősebb. A testvérek közül még egy leány maradt életben, a két másik kistestvér gyermekkorában elhunyt.

A szülők, miután az apát leszereltették, gazdálkodni kezdtek, elköltöztek Bözödre, Erdélybe. S bár nehéz idők köszöntöttek rájuk, a kis Annát és húgát, Máriát minden vasárnap kézen fogták, és elvitték a templomba Bözödújfaluba. (Ez az a falu, amely sajnos az „elárasztott” jelzővel együtt vált ismertté, és lett a romániai falurombolás jelképe a későbbi Ceaușescu-érában.)

Karola nővér visszaemlékezésében így beszélt gyermekkoráról: „Szüleimmel sokszor mentünk a rokonokhoz Temesvárra, ahol egy alkalommal az utcán megláttam egy apácát. Én rögtön azt kérdeztem: – Milyen néni ez? – édesanya így válaszolt: apáca néni. Én erre azonnal rávágtam: Én is az leszek! – Nem lehettem több ekkor 5-6 évesnél. Erre nagyon emlékszem. Úgy látszik, már akkor benne voltam a Jóisten terveiben.” A Jóisten azonban nem könnyű utakon vezette tovább a kis Annát. Mindössze tízesztendős volt, amikor az édesapja meghalt, rá egy évre az édesanyja is elhunyt. Ketten maradtak a húgával, Máriával.

A dési jelölt év. Jobbról a harmadik Karola nővér A gyámhatóság elválasztotta egymástól a két árvát. Anna egy jómódú, gyermektelen házaspárhoz került Bözödön. Iskolába járt, de a tanulás mellett a házkörüli munkákat is végezte, mint minden falusi gyerek. A nevelőszülők unitáriusok voltak, Anna nem mehetett többé katolikus templomba. Sokasodtak a gondok is, a tágabb rokonság nem nézte jó szemmel a kislány jelenlétét a családban, féltették tőle az örökséget. Sokat sírt, nem találta a helyét. A szomszédjukban lakó Ágnes néni látta a sínylődését, és segített neki Kolozsvárra kerülni egy családhoz, gyermek mellé pesztrának. Fizetést kapott, ruházták, a nagyobb lányok foglalkoztak vele. Már 13-14 éves korában felszolgálóként dolgozott.

Az első fogadalomtétel A nagyváros valóban új életet és reményt adott neki. Ismét tudta gyakorolni a katolikus vallást. A ferences atyákhoz kezdett járni, itt megismerkedett Bonaventura atyával. Újra foglalkozhatott a szerzetesi hivatás gondolatával, sokat kérte a Szűzanyát, hogy irányítsa és vezesse. Később így emlékezett vissza ezekre az időkre: „Amikor veszélyben voltam, mindig megóvott a Szűzanya, nagyon sokat imádkoztam hozzá. A mai napig tapasztalom a segítségét.”

Kolozsváron megismerkedett Farkas Reginával, aki a Marianumban dolgozott. Ő javasolta neki, hogyha jelölt szeretne lenni, akkor keresse fel Kornélia főnöknőt. Megtette, és nagy örömére fel is vették. 1936. november 1-jén, mindenszentek ünnepén Désre került. Itt a nővérek polgári és elemi iskolát tartottak fönn. Egyedüli jelöltként a bevásárlástól a takarításig mindent végzett. Társai örömmel és ámulva nézték, hogy mennyi mindenhez ért, később dada lett az óvodában. Három év múlva, 1939 tavaszán látogatást tett Désen Alexandra nővér, a temesvári tartományfőnöknő, az ő javaslatára került Temesvárra már mint galléros jelölt.

Ekkor úgy látszott, szerzetesi hivatása elé senki és semmi nem gördíthet akadályt, ám a történelem közbeszólt. A második bécsi döntés (1940. augusztus 30.) éppen akkor érte a fiatal jelöltet, amikor hazalátogatott nevelőszüleihez. A zárdából való párnapos távozásból hosszú hetek lettek. Ráadásul a nevelőszülők nem helyeselték, hogy visszamenjen Kolozsvárra. Ő azonban ragaszkodott hozzá.

Kornélia főnöknő azt javasolta neki, hogy utazzon ismét Désre, innen Piroska főnöknő egy másik jelölttel magával vitte Szegedre, így került az anyaországba. Sok nehézség és viszontagság után 1941. augusztus 18-án beöltözhetett. A noviciátusban új életet kezdhetett. De ez az új élet is sok küzdelmet tartogatott.

Aratás Eleken, Karola nővér középenA második nagy világégés embert próbáló éveiben megpróbáltatások és nehézségek közepette tette le első fogadalmát 1943. augusztus 19-én. Dúlt a háború. A nővérek az anyaház pincéjében vészelték át ezeket az időket. Amikor Alsóvárost lebombázták, a környékről hozzájuk menekültek az emberek. Karola nővér egyik társával ötszáz főre főzött. A pincében zsidókat is bújtattak. Nem messze Szegedtől egy fogyatékos gyerekeket nevelő intézet működött, akik az oroszok betörése után felügyelet nélkül maradtak. Négyen nővérek vállalták, hogy foglalkoznak velük.  Élelmet vittek nekik, Karola nővér egyedül kimeszelt egy termet, majdnem egy éven át szolgált ott, míg teljesen kimerült és kórházba került. Mégis ez volt az az időszak, amikor először ébredt fel benne a betegápolói hivatás iránti vágy.

A háborút követően a harcok elmúltak, a nehézségek azonban nem. Karola nővér 1948-50-ig Eleken élt, ahol a nővértársaival együtt sok mindennel foglalkozott. Kukoricát kapált, ellátta az állatokat. Amikor elérkezett az aratás ideje, kaszálta a búzát.

Róma felett az ég, a generalátus épületének tetejénA szétszóratás kezdetéről így vallott visszaemlékezésében: „1950. július vége felé egyik hétvégén, éjnek idején arra riadtunk fel, hogy verik a nagykaput. – Visszük magukat, semmit nem hozhatnak, csak a legszükségesebbet, tíz perc alatt legyenek kész, szó nélkül szálljanak fel a kocsiba! – szólt az utasítás. A szomszédok a redőnyön keresztül figyeltek minket. Újszászra vittek, ahol egy nagy kastély volt. Számos elhurcolt nővérrel együtt két hónapot töltöttünk itt.

A táborban szabás-varrást, nyelvet tanultunk. A hatóság emberei mindennap népszámlálást tartottak. Nagyon megalázó volt, hogy suhanc ávósok dirigáltak nekünk. Én már akkorra „pimasz” lettem. Nem jelentkeztem, hanem lebújtam és visszaszóltunk nekik: keressétek meg, akit nem találtok!”

Később Győrbe került egy nővértársa testvéréhez, akinél három gyermekre vigyázott. Majd a városi katonakórházban takarítást vállalt. Itt ismét felébredt benne a betegápolói hivatás iránti vágy. Felvételét kérte az ápolónőképzőbe, amit két év alatt elvégzett. Ezután mintegy húsz éven át a sebészet férfi osztályán dolgozott. Ha valaki kérte, akkor hívott hozzá papot. Hitét itt sem tagadta meg soha.

A hőn áhított örJó együtt: Csilla és Krisztina nővérrelökfogadalom, amelynek letételét először a II. világháború, majd az államosítás és a szétszóratás hiúsította meg, 1963-ban végül valósággá vált. Karola nővér az első fogadalomtétel után húsz évvel, negyvenöt esztendősen 1963. augusztus 15-én titokban tette le az örökfogadalmat Gyöngyösi M. Piroska tartományfőnöknő előtt.

A kórházból 1975-ben vonult nyugdíjba, de a szolgálatot ekkor sem hagyta abba. Sokat segített a püspökségen és több alkalommal Rómában, kongregációnk központi házában.Finomság készül, Flóra nővérrel Kezet foghatott Szent II. János Pál pápával, akitől két rózsafüzért is kapott ajándékba. Karola nővér 1999-ben költözött be a rend budapesti házába. Mivel gyönyörűen kézimunkázik, az utóbbi esztendőkben kötéssel, horgolással, terítők javítgatásával foglalkozott. Függönyöket varrt, ruhásszekrények polcaira díszcsíkokat, poháralátéteket készített ajándékba, amelyekből külföldre is jutott.

Keze alatt mindig égett a munka. Ha kellett: kapált, kaszált, főzött, gyerekfejet simogatott, beteget ápolt, takarított vagy éppen művészien varrt. Köszönjük áldozatos munkáját és a megpróbáltatások ideje alatt tanúsított hűségét, szolgálatra áldozott életét.

Karola nővér két újévi ajándékfilmünkben is tolmácsolta Ferenc pápa szavait (saját életéről is vall benne, érdemes megnézni!):