Gyászhír - Locker M. Margit nővértől búcsúzunk

 

 

Locker M. Margit
Boldogasszony iskolanővér
 

Zalaegerszeg, 1945. május 7. -
Budapest, 2016. szeptember 14.

Tovább...

Fájó szívvel búcsúzunk Locker M. Margit nővértől. A Patrona Hungariae és a Svetits Gimnázium egykori magyar-orosz szakos tanára, számos iskolanővér egykori jelöltmesternője, 1989-től 1995-ig a budapesti rendház házfőnöknője, 1995 és 1999 között a szegedi Karolina Iskola igazgatónője sok szenvedés, ugyanakkor tudatosan és békével töltött készületi idő után, 2016. szeptember 14-én végleg hazatért.

Szeretett nővértársunkért hálaadó szentmisét mutatunk be Szegeden október 6-án  ½ 5-kor a Karolina Iskola kápolnájában (Szeged, Szentháromság u. 70-76.), ahol a szeptember 10-én elhunyt Farkas M. Margaréta nővérre is emlékezünk. A szentmise után agapéra is várjuk a megemlékezőket az iskola épületében.

Temetése a rákoskeresztúri Új Köztemetőben lesz október 18-án 11:45-kor, ezt követően mindenkit szeretettel hívunk agapéra a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpontba (IX. Budapest, Knézich u. 3-13.), ahol 15 órakor szentmisével, majd kötetlen beszélgetéssel, filmvetítéssel emlékezünk Margit nővérre.

Hálát adunk Margit nővérünkért, aki nagy tudásával, tágasságával, életszeretetével, távolba látásával sokat adott rendünknek, a rábízottaknak, a magyar egyháznak, mindazoknak, akikkel találkozott. Szellemi-lelki gazdagságának része volt mindaz a megpróbáltatás is, melyet gyermekkorától fogva átélt. A háborús körülmények miatt családjuk kettészakadt, és ő apa nélkül nőtt fel a Szovjetunióba olvasztott Kárpátalján 11 éves koráig. Amikor lehetővé vált, hogy édesanyjával átjöjjön Magyarországra, éppen 1956. október 23-án lépték át a határt, és tanúi voltak a tankok hazánkba nyomulásának.

Magyarországon nagyon nehéz volt megkapaszkodniuk, sokat nélkülöztek. Margit számára a Munkácson megkezdett cselló tanulmányok folytatása és orosz nyelvtudása jelentett felemelkedést. Az ELTE BTK-n orosz-magyar szakon végzett. Egyetemi évei alatt dolgozott, szimfonikus zenekarokban játszott, és mint istenkereső fiatal, bekerült a pesti ferencesekhez Kozma Imre atya egyetemistákból álló csoportjába. Személyes hitének alakulásáért Simon Sándor piarista atyának is egy életen át hálás volt. Felnőtt megtérőként jelentkezett 1972-ben rendünkbe. 1975-ben tett első, 1979-ben örökfogadalmat.

Fiatal nővértársaival együtt a kommunista állam megszorításai és olykor az idősebb generáció aggodalmai ellenére bátran, formabontó módon foglalkozott a svetitses és a patronás lányokkal. Ez a radikalitás, szabadság jellemezte őt mindvégig minden szolgálatában: tanításban, osztályfőnökségben, jelöltmesternőségben, házfőnöknőségben és szegedi iskolánk igazgatásában.

A rendszerváltáskor támogatta az újrainduló szerzetesrendeket, alapító tagja volt a szerzetesnők felsőfokú teológiai képzésére létrehozott Sophia iskolának. Lelkesen melléállt minden jó kezdeményezésnek, így belépett a cserkészetbe is. Nyugdíjasként lelki vezetést tanult Angliában, majd csoportos és egyéni lelkigyakorlatokat, felnőtt szentíráskört vezetett, sokat foglalkozott rendünk társult tagjaival is.

Élete folyamán többször esett át súlyos betegségeken, melyeket erős akaratával, életvágyával leküzdött. A másfél évig tartó rákbetegség idején is többször újult meg a remény, hogy meggyógyul. Ilyenkor tervezett, alkotott, beszélgetett a hozzá betérőkkel. Fájdalommal kell most mégis elengednünk őt. A feltámadás hitével, a viszontlátás reményével búcsúzunk tőle: a Boldogasszony Iskolanővérek közössége, családtagjai, barátai, kollégái, egykori tanítványai, lelkigyakorlatozói, társult tagjaink, munkatársaink és rendházunk ápolónői, akik szeretettel gondozták.

Gyászjelentés (letölthető pdf formátumban)


Kérjük, olvassák szeretettel a Magyar Kurír "Az én szerzetesem" című, a megszentelt élet éve alkalmából született portrésorozatából Margit nővér bemutatását, egykori tanítványa, Rubovszky Rita tollából:

Az én szerzetesem: Locker M. Margit SSND

"Locker M. Margit nővér osztályfőnököm volt a Patronában – mely akkor még csak gimnázium volt, az egyik a működő nyolc katolikus gimnázium közül.

Magyar nyelvet és irodalmat, orosz nyelvet oktatott nekünk és mindezeken keresztül, mellette, Isten tudja még mi mindent. A ’80-as évek elején a mai irodalomszemléletet meghazudtolóan tágas ismeretvilága révén Márait, Hamvast, Lengyel Józsefet, orosz avantgarde-ot tanított úgy, hogy órái egy életre kijelölték számunkra a művészet értelmezésének útját, mely úton az ember az Isten által teremtett világ ismeretének igazi katarzisát élheti át.

Magyar fakultációs óráin megtanultam egyszerre alkotó és olvasó lenni, befogadó és újrateremtő. Miatta lettem magyartanár. Egy olyan korban, amikor egy egész ország sportot csinált abból, hogy ne tanuljon meg oroszul, én érettségire folyékonyan beszéltem a nyelvet, pedig egy egész osztályt tanított egyszerre. Később az egyetemen gond nélkül jártam be Valerij Lepahin orosz irodalom és ikonosztáz óráira, nem csupán, mert Margit nővér megtanított oroszul, hanem mert Dosztojevszkijről szóló órái egy életre feltették nekünk a kérdést: mennyire vagyunk keletiek és mennyire nyugatiak? Margit nővér munkácsi származású lévén egész valójával tárta ki előttünk óráin a nemzeti önértelemzés legizgalmasabb, máig aktuális kérdéseit.

Ha egy szóval kéne jellemeznem, azt mondanám: szabadság. Nem csupán óráin, de szabadidejében is – a hosszú beszélgetések alatt a szobájában – arra tanított, hogy az Isten nem megfelelést vár el, hanem szeretetet. Ő maga is formabontó egyéniség, az állandó újrakezdés, az élethosszig való tanulás, az Istenre való ráhagyatkozás példaképe. Igazi szerzetes."


„Ha valaki az Istennel, a mindenséggel találkozik, akkor a mindenségé lesz” - Kérdések, válaszok, kérdések - beszélgetés Margit nővérrel (a Szarvasünők című interjúkötetből)