Emléktáblát avattak Stillmungus Mária Margit tiszteletére

A debreceni Boldog Terézia Katolikus Egyetemi Feminine Studies Szakkollégium rendezésében megtartott XIII. Kárpát-medencei Női Szümpozion keretében március 16-án a kollégium felújított bejárata mellett felavatták Stillmungus Mária Margit egykori debreceni főnöknő, a Szabó Magda Régimódi történetében is megörökített kivételes pedagógus emléktábláját.

Tovább...

A Boldog Terézia Szakkollégium és a szakkollégiumot immár tizenharmadik éve támogató Stillmungus Kulturális Alapítvány évek óta tervezte, hogy a Svetits egykori kiváló igazgatója, Stillmungus Mária Margit nővérnek méltó emléket állít. Az eredetileg 1931-ben a Svetits falán  elhelyezett és a '40-es években elpusztult, szecessziós stílusú kőtábla (képünkön) ihlette D. Nagy Judit zománcművész alkotását, melynek leleplezésén Tornay Krisztina Petra nővér mondott  beszédet, az emléktáblát Guba András piarista szerzetes áldotta meg.

Az eredeti, 1931-ben elhelyezett emléktábla. Stillmungus Mária Margit alakja sokak számára ismerős Szabó Magda műveiből:

"Stillmungus Mária Margit abban az esztendőben, hogy Jablonczay Lenke az intézetébe kerül, éppen betöltötte negyvenegyedik évét. Nem látszik rajta, arca ránctalan, okos szeme nem alázatos szerzetesi: büszke szem a szemüveg mögött, amely úgy hat az arcán, mintha csak rangja kelléke volna, a többi apácától megkülönböztető külsőség. Módszertant és történelmet tanít, mindkettőt szokatlan eszközökkel. (Tanárkoromban nemegyszer rá emlékeztem, mit hallottam anyámtól Stillmungus Mária Margit oktatási módszeréről, s nagyobb eredménnyel alkalmaztam, mint azokat a gyakorlati oktatás metodikája címen tanult elveket, amelyekkel a Debreceni Tudományegyetem Tanárképzője nevelői utamra bocsátott.) ...

... Stillmungus be tudja tájolni az embereket, el tudja fogadni azt is, ami lényétől idegen, nem háborodik fel semmin, ami emberi, s azt, hogy mi emberi, olyan tágan értelmezi, mint mestere, Ágoston. Még művelt is, nem csorbán művelt, mint annyian ebben az időben a nőoktatásban tevékenykedők között, abszolút biztonsággal tájékozódik szaktudományában, s figyeli legújabb eredményeit is. Ismeri szerzetestársait, ismeri önmagát, s azon van, hogy minden növendékét megismerje."

(Szabó Magda: Régimódi történet)

Stillmungus Mária Margit (1856-1930) Részlet az írónővel készült interjúból:

"Vannak olyan nők, akikre úgy emlékszik, hogy nagy tanítók voltak a Magda néni életében is?

Ha megnézed Stillmungusnak, a ti főnöknőtöknek a szemét, láthatod, hogy abban minden benne van, amire egy gyerek kinyitja a száját. Pedig én nem voltam egy tárulkozó gyerek, s ha tárulkozni akartam, ott volt anyám.

Stillmungus Mária olyan volt, mint egy nagy befogadókészség. Olyan volt, mintha megszűntek volna az évszakok, s valami fiatal nyár lett volna körötte mindig, mely úgy melegített. El is töltött olyan ízekkel, mint amit az ember nyáron szeret. Nagyon friss íz volt a számon, ha ránéztem. Szegényt egyszer úgy megijesztettem, és olyan derekasan kivágta magát a saját ijedtségéből. Nagyon bátor nő volt. Nagyon büszke vagyok arra, hogy anyámat nevelte. Mert általa engem is nevelt."

(„Tudjon őrizni ugyanúgy, ahogy egy fiók egy illatot..." - Beszélgetéstöredék Szabó Magda írónővel, forrás: ropteto.hu)

Stillmungus alakját történeti hitelességgel Ivanics Andrea nővér kutatásai alapján ismerjük, kiváló tanulmánya (Stillmungusz Mária Margit SSND pályája és pedagógiai munkássága) online is olvasható a ropteto.hu webhelyen.


Az ünnepre összegyűjtöttük egykori tanítványaink vallomásait, akik az iskolanővérekről emlékeztek, a tőlük kapott értékekre reflektáltak. Ezek Stillmungus Mária Margit nővér alakját a halála óta eltelt 90 év fényében összekötik rendi közösségének tagjaival, akiket részben ő nevelt, akikre hatott, akik ugyanabban a küldetésben jártak és járnak ma is.

 

Az iskolanővérek...

akik nem "sablonapácák";

tanárok, akik kreatívak, felkészültek és életre szóló tudást adnak;

pedagógusok, akik a mi testi, lelki, érzelmi fejlődésünket tartják szem előtt;

programszervezők, akik a szabadidőnk minőségi eltöltését segítik és nem hagynak lustálkodni;

harcosok, akik olykor szembeszállnak velünk a mi érdekünkben;

pszichológusok, akik meghallgatnak és továbblendítenek az akadályokon;

nők, akik nőiességük minden apró szegmensével a női lélek kibontakozását segítik;

bábák, akik egy egészséges, felnőtt személyiség megszületésénél segédkeznek.

 

"Az iskolanővérek azok, akik tanításukkal és életpéldájukkal hozzásegítenek ahhoz, hogy mindig kapcsolódásban maradjunk Istennel."

 

"Személyiségükből sugárzik a felhőtlen derű és a mindennapokat szebbé varázsoló kreativitás. Az iskolanővérekkel való találkozás, a köztük nevelkedés napról napra rávilágít arra, hogy hol tartok éppen az úton, és segít eldönteni, hogy merre tartsak."

 

"Az Istenbe vetett végtelen bizalom megélése a mindennapi életben, nemcsak a kolostor falai között; példái annak, hogyan lehet minden napot lelkesen, hittel és örömmel kezdeni, a gondok ellenére is."

 

"Amit az iskolanővérektől kaptam: őszinte szeretet, elfogadás és támogatás. Védőháló az élet nagy ugrásaihoz."

 

"Az iskolanővérek a sérülékeny kamaszkor folyóján a híd."

 

"Simán csak nem azok lennénk, akik vagyunk, ha ők akkor nem vesznek körül, és nem hatnak ránk."

 

"Tudás és érzés együttes tisztelete.

Test, szellem és lélek művelése.

Mértéktartás, mértékletesség.

Alázat/szolidság, ami ugyanakkor nem nélkülözi az önbecsülést, a saját és mások személyes értékeinek felismerését és megóvását, növelését.

Kitartás, elköteleződni tudás.

Egyenlőség ebben az értelemben: a legkisebb tisztelete épp úgy, mint bármely nagyobbé.

Tevékeny szolidaritás, szolgálat.

A természet tisztelete, rendjének észlelése, figyelembe vétele."

 

"Az emberi kapcsolatok ápolása, gondoskodás az összetartozás megőrzéséről."

 

"Rám az idősebb nővérek hatottak. Kiegyensúlyozottnak, szelíden határozottnak tűntek. Relindisz néninél két mese közt vidáman kaptál egyest. Nem a személyedet értékelte, hanem a tudásodat. Utána ugyanúgy beszélt veled, nem hánytorgatta, nem alázott meg. Alakjuk előttem van, olyan alázattal, őszinte szeretettel tették a dolgukat. Tényleg látszott rajtuk, hogy örömük telik benne. Margaréta néni a mindig diákpárti..."

 

"Számomra az iskolanővérek acélosak, iránymutatóak, létformájuk egy hagyományokból, kollektív istenélményből és istenkeresésből s embernevelésből szövődő alkotómunka."