Elhunyt Vas M. Teofila nővér

 

 

Vas Irén M. Teofila
Boldogasszony iskolanővér

93 évesen, szerzetességének 54. évében 2018. augusztus 12-én az örökkévalóságba költözött.

Tovább...

A gyászmiséhez kapcsolódó temetési szertartás és búcsúztatás a Szeged Alsóvárosi Ferences Templomban lesz 2018. szeptember 10-én 14 óra 30 perckor.  (6725 Szeged, Mátyás király tér 26.)

Ezt követően hamvait a Ferences Szeged Alsóvárosi Temetőben helyezzük örök nyugalomra (6725 Szeged, Vasgyár utca 15.)

Teofila nővér 1924. október 29-én született Kiskunmajsán, ahol ekkor már 30 éve jelen volt rendünk, akkori nevén a Miasszonyunkról nevezett Szegény Iskolanővérek közössége. Irén hozzájuk járt polgári iskolába, és már másodikos kislányként nővér szeretett volna lenni. Szülei, akik földművelésből keresték kenyerüket, és három lányt neveltek, nem tudták őt taníttatni, így 12 évesen beadták női szabó tanoncnak. 3 évig inaskodott, utána segéd, majd gyári munkás lett. Munka mellett fejezte be a nővéreknél a polgári iskolát.

A 2. világháború nem kímélte Kiskunmajsát sem, az iskolanővérek sok nehézségen mentek keresztül. Házukba fogadták Pesterzsébetről a kibombázott családokat, átmeneti otthont rendeztek be a Szegedről átmenekített novíciáknak. 1944-ben szovjet katonák törtek be a zárdába, és menekülés közben lelőtték az iskola igazgatónőjét, Simon M. Etelka nővért. Irén e vészterhes idők ellenére is kitartott elhatározása mellett, és 1945. augusztusban Szegeden jelentkezett a jelöltségbe. Ő volt 50 év leforgása alatt a 43. iskolanővér hivatás Kiskunmajsáról. Korengedéllyel megkezdte tanulmányait a rend tanítóképzőjében, melyet azonban 1948-ban államosítottak, így 1949-ben állami líceumi érettségi vizsgát tett. Még ez évben beöltözött, és megkezdte a novíciátust. A fogadalomtétel előtt 1950 júniusában megtörtént a rendek feloszlatása. A rendi közösség ugyan megszünt körülötte, de ő szívében mégis iskolanővér maradt. Kalocsán beiratkozott a hitoktatóképzőbe, és 1951-ben hitoktatói képesítésével püspöki kinevezést kapott az államosított kiskunmajsai iskolába. A járási Művelődési Osztály azonban nem engedélyezte, hogy az egykori iskolanővér novícia az elvett zárdaiskolában tanítson, így szüleinél húzódott meg egy évig.

1952-ben újra próbálkozott, és Tiszanánán kapott tanítói állást. Közben Egerben megszerezte a tanítói képesítést, és 1954-től mégis taníthatott  a Kiskunmajsához tartozó tanyavilágban, majd egykori kiskunmajsai iskolánkban - egészen 1980-ig. Közben tartotta a kapcsolatot a rend Debrecenben és Budapesten visszaállított közösségével. 1964-ben végre titokban  letehette első fogadalmát, 1969-ben pedig az örökfogadalmat.

A rendszerváltás eredményeként - több mint 50 év után - végre visszatérhetett a közösségbe: 1992-ben beköltözött az újraindított makói rendházba. A kislányként elsajátított varrástudományt most igazán kamatoztathatta, hiszen Tacita nővérrel együtt számos függönyt, ágynemű huzatot, jelmezt, egyéb iskolai kelléket varrt az újonnan alapított Szent István Egyházi Iskola és Kollégium számára. Nem lehet felsorolni azt a sokféle háttérszolgálatot, amellyel rendelkezésére állt az iskolának és a kis nővérközösségnek. Családtagjait is ott segítette, ahol csak tudta. 91 évesen fogadta el a rend meghívását a budapesti szeretetotthonba, ahol részesülhetett súlyosbodó egészségi állapotának megfelelő ápolásban.

Az egykori kiskunmajsai zárdaiskolánkban működő Szent Gellért Katolikus Általános Iskola időről időre tisztelettel felterjesztette díszdiplomára. A vas diplomát 2018. júniusában még derűs hangulatban ünnepelte a nővérközösséggel.  A halála előtti napokban érezni lehetett, hogy szívében már hosszú útra készül, lelke sóvárogva várja az Úrral és elhunyt szeretteivel való találkozását. A feltámadás hitével, a viszontlátás reményével búcsúzunk Tőle:

a Boldogasszony Iskolanővérek közössége, családtagok, tanítványok, ismerősök és a szeretetotthon ápolónő

 

Lobmayer M. Judit nővér búcsúbeszéde 

 

i