A küldetéses ember iskolája - 2013.01.23.

Az iskolanővéri iskola, mint a küldetéses ember iskolája
2013. január 23.

A résztvevők (négy helyszín: Makó, Szeged, Debrecen, Budapest) hat iskolatípus (óvoda, általános iskola, gimnázium, művészeti iskola, egyetemi szakkollégium, középiskolai kollégium) mintegy 45 küldöttjének - tíz iskolanővér, világi munkatársak, szakkollégisták - zárógondolataiból:

…a mai nap munkája világosan tükrözi a közös ügy, az iskolanővéri iskola erejét…

Legerősebben a közösség szó él bennem: …a  tantestület, mint közösség, az iskola, mint közösség, „a közös alkotás helye”

…a közös munkának ereje van..

…erő van bennünk…

…három alapterület: közösség, evangelizáció, (felnőtt)képzés… erre van szükségünk

Öröm, hogy amire régóta vágyom, az egységes szemléletű iskolanővéri KÉPZÉS terve elfogadott ebben a körben.

…nem csak oktatási intézmény vagyunk, mi közösséget formálunk…

A küldetéses ember csak fejlődve tud iskolát „csinálni”.

Jó, hogy ki merjük mondani, merjük vállalni, hogy mi küldetéses embereket szeretnénk nevelni, akiknek küldetése van! Bátor, és őszinte dolognak tartom, hogy ez kimondatott.

A mai nap – egy folyamat részeként – katartikusan hatott rám. …egyszerűen nem érdemes nem küldetésesnek lenni.

…az iskolanővér iskolából nem hiányozhat az iskolanővér…

Az iskolanővéreknek olyan tudásuk, képességeik, Szentlélektől kapott ajándékaik vannak, amit nem felhasználni pazarlás…

Jó az iskolanővéri iskolák részének lenni, van miben hinni, van tétje annak, hogy jól csináljuk.

Olyan ez az iskolanővéri iskola, mint egy családfa, egy élő folyam: öröklődnek az értékek, tudások, átalakulnak, megújulnak…s  ahogy egy családnak: speciális lehetőségei vannak.

A legfontosabbnak tartom most az iskolanővéri tanítványkép tudatosítását.

Hatalmas feladatunk és küldetésünk, hogy a nálunk nevelődő diákok által milyenné alakulhat a társadalom.

A „mindazzal nevelünk, amik vagyunk” igazságát még jobban átéreztem.

Képessé akarok lenni az átváltozásra (önmagam nevelése) és az átváltoztatásra (rámbízottak nevelése)

Minden jó kicsiben kezdődik (Boldog Terézia anya)

Megszólítani, meghívni a közösségre a mai kor kihívásai miatt felszínre és fókuszba kerülő diákcsoportokat (fiúk, szegények, romák, külföldiek)

Ma újra megbizonyosodtam arról, hogy jó helyen vagyok!

…örültem a meghívásnak... jó volt együttgondolkodni másokkal és úgy érzem, többek lettünk ma…

…a nap öröme, hogy szeretnénk együtt, jó irányba haladni…

Mindannyian egyek vagyunk és egyként (egyenként) egymás és a teljesség fényét erősítve világítunk.

Jó volt látni, együtt gondolkodni olyan emberekkel, akik lelkesek, kreatívak, hasonlóan elkötelezettek – markánsan, de nem rugalmatlanul kiállunk a küldetésünk mellett.