Jubiláns nővéreink élményei az örökség-túráról 4. rész: München Auban és Münchenben

Hazaérkezett jubiláns nővéreink képes beszámolójának negyedik, befejező részéből megtudjuk, hogy alapítónk milyen izgalmas körülmények között találkozott a királlyal, és hogy a bajor nővérek hogyan perdítették táncra a jubiláns csapatot tangóharmonikával és nagybőgővel.

Tovább...

Terézia anya nyomában járva jutottunk el Münchenbe is. Mikor 1834-ben az anyagi támogatást biztosító Jób atya meghalt, kétségessé vált, hogy a Neunburg vorm Waldba települt három tanítónő be tudja-e fejezni a ferences templom átalakítását kolostorrá és iskolává. A félbehagyott építkezés közepette, a városi polgárok rosszallásának kereszttüzében Terézia anya, az akkor még "Karolina kisasszony", döntő lépésre szánta el magát, és elutazott Bécsbe, hogy Jób atya lelki leányától, Karolina Auguszta császárnétól ajánlást kérjen fivéréhez, I. Lajos bajor királyhoz Münchenbe. Az ajánlást meg is kapta némi pénzadomány kíséretében Karolina Augusztától, aki támogatta a haladó nevelési intézményeket, többek között Brunszvik Terézzel, a magyar óvoda megteremtőjével is kapcsolatban állt.

A müncheni Theatinerkirche Így Karolina a bajor fővárosba utazott Lajos királyhoz. A fogadás előtt betért a rezidenciával szembeni Theatiner templomba. Oly elmélyülten fohászkodott, hogy elszalasztotta a megadott időpontot. Riadtan sietett a palotába, ahol a testőrség elutasította, mivel őfelségét megvárakoztatta. A király azonban utasította őket, hogy engedjék be a tanítónőt.

I. Lajos bajor király E találkozás meghatározó lett rendünk alapításának történetében, hiszen az uralkodó, aki a szekularizáció sötét korszaka után vissza akarta állítani Bajorország katolikus szellemiségét, az alapítandó tanító rend karizmájában meglátta az ország lelki, szellemi megújításának lehetőségét. Az állam részéről engedélyezte a közösség működését, és anyagi támogatást nyújtott, hogy elkészülhessen a közösség első rendháza és iskolája.

Ezekre a gondviselésszerű fordulatokra emlékeztünk, és rendünk jelen működéséhez is a Gondviselés kegyelmét kértük, amikor a Theatiner templomban imádkoztunk. Nagy örömünkre a müncheni napokra Gemma nővér is csatlakozott hozzánk, aki szintén jubiláns, de nem vehetett részt a megújulási programon, mivel ebben a tanévben müncheni gimnáziumunkban tanított, ahol még a teljes június folyamán zajlott a tanítás. Ettől kezdve ő is beszállt a németről magyarra tolmácsolásba.

Az Isar folyó túlsó partján terül el München Au. Először itt telepítette le nővéreit Terézia anya, amikor Neunburg vorm Wald mint anyaház kezdett kicsinek bizonyulni. 1843-ban sikerült aztán a főváros szívében, a Marienplatz közelében, egy egykori klarissza kolostor átalakításával létrehozni az új anyaházat. Ettől kezdve itt képezték a rendbe lépő fiatalokat, innen kormányozta Terézia anya a rendet, és innen indultak útnak a bajor filiákba illetve külföldi missziókba is a nővérek.

Mindkét helyen jártunk, találkoztunk a nővérközösségekkel és tanítványaikkal.

Az Auban gyakorló óvoda, háztartási ismeretek szakiskolája és szociálpedagógiai főiskola működik. A kicsinyek bajor népviseletben táncos-énekes műsort adtak a tiszteletünkre, majd kézen fogtak bennünket, és körbevittek minket az óvodában. A nagylányok vetített képes előadással, énekkel mutatták be az intézményegységek életét. Gizella nővértől, az intézmény vezetőjétől megtudtuk, hogy ősztől indítanak egy speciális tantervű osztályt menekült nők számára. Első évben az integrációjukat segítő elméleti ismeretek, nyelvtanulás lesznek fókuszban, gyakorlati háztartási ismeretekkel fűszerezve. A második évtől kezdik el a hivatalos tanterv szerinti tanulmányokat.

Terézia anya korától fogva kiemelt fontosságú a bajor nővérek nevelésében a lányok kézimunkára, háztartás-vezetésre való képzése. Összegyűlt egy több termes kiállításra való anyag az eltelt csaknem két évszázad oktatási eszközeiből, kézimunkáiból, iskola- és pedagógiatörténeti emlékeiből. Nagy érdeklődéssel tekintettük meg a gazdag tárlókat, melyekből az is kiderül, hogy Terézia anya személye pedagógiatörténeti szempontból is igen jelentős. Számos pedagógiai újítás az ő nevéhez fűződik.

 

Az Isar másik partjára, az anyaházhoz visszatérve, egy iskolanővér számára legnagyobb élmény, hogy itt van eltemetve Terézia anyánk. Az egyhónapos megújulási program záró ünnepsége is az ő sírját magában foglaló templomban volt. Kaptunk időt rá, hogy csendben átgondolhassuk az egész programot, és reflektáljunk rá. Mindnyájan gyújthattunk egy gyertyát a saját nevünkkel felcímkézve. Ezeket elhelyeztük Terézia anya sírjánál. Mi ugyan hazatértünk hazánkba, saját tartományunkba, de a gyertyánk ott maradt Nála. Az Ő közbenjárását kértük további szerzetesi életünkre. Azokért a nővértársainkért is égettünk gyertyát, akik velünk egy jubiláns csoportba tartoznak, de nem tudtak részt venni a jubiláns programon.

Megható, mély pillanatokat élhettünk át alapítónk közvetlen közelében. Ez után az élmény után már csak egy fergetegesen vidám, oldott búcsúest következhetett, melyet együtt töltöttünk az anyaházi nővérközösség 60 tagjával. Igazi meglepetés volt, hogy a lengyel nővérek talpig népviseletben - a mi bevonásunkkal- levezettek egy egyszerű, mégis mutatós polonéz koreográfiát, a bajor nővérek pedig két tangóharmonikával és egy nagybőgővel dalra fakasztottak, majd táncra perdítettek bennünket.

Szeretnénk valamelyest megosztani azt a sok szép élményt, melyben részesültünk, ezért látogassa meg fotógalériánkat>>

és tekintse meg eddigi beszámolóinkat is!