Jubiláns nővéreink élményei az örökség-túráról 3. rész - Neunburg vorm Waldban, az alapítás helyén

Hazaérkezett jubiláns nővéreink képes beszámolójának 3. részéből megtudjuk, hogy miért nem szülővárosában alapította meg Terézia anya a rendet, hogy ki illetékes az alapítónő szobájában lakni, mekkora utazóládával járta be Terézia anya Amerikát és Európát, és milyen csodával vezette az Úr Terézia anyát a teljes belső szabadság felé.

Tovább...

Miért nem Stadtamhofban alapította Terézia anya a rendet?

 Bár Stadtamhofban kapta hivatását Karolina Gerhardinger, nem kapott hozzá engedélyt és épületet, hogy itt alapíthassa meg az iskolanővérek szerzetes közösségét. Pedig a városnak két elhagyott, államosított rendháza is volt: az Ágostonos atyáké és a Notre Dame nővéreké, akiknek iskolájában Karolina gyermekéveit töltötte. Ezeknek az épületeknek bérleti díja fontosabb volt a városnak, mint hogy méltó helyet adjanak a mintaiskolává fejlődött kis intézménynek és a szerzetesi életre vágyó, tettre kész fiatal tanítónőknek.

Karolinának döntenie kellett: szülővárosában marad és világi tanítónőként működik tovább, vagy elhagyja azt és ott alapít rendet, ahol befogadják. Ez utóbbi döntést hozta meg Wittmann atya és Job atya bátorításával. Bár megrendítő módon Wittmann atya éppen ebben az időben, 1833 tavaszán elhunyt, és sokféle akadályt kellett az alapítás útjából elhárítani, ősszel a három tanítónő már Neunburg vorm Waldban, Job atya szülővárosában kezdte meg a tanévet.

Ebben a városban is állt egy szekularizált rendház, a ferences barátoké. Templomukat tűzoltóraktárként használták. Ezt adta oda a város Karolináéknak, hogy építsék át kolostorrá és iskolává. Mind a mai napig különös hatást tesz, hogy első iskolánk, rendházunk kívülről templomnak néz ki, belül pedig fel van osztva emeletekre, helyiségekre.

A konyhában nemrég feltártak egy falra festett keresztet, amely egykor a ferences templom 12 apostol keresztjének egyike volt. Mivel mi, magyar nővérek mindent látni akartunk, bekéredzkedtünk a gőzölgő lábosok közé, hogy megtekinthessük.

Az alapítás viszontagságai

De térjünk vissza alapításunk történetéhez, amelyet lépésről lépésre követtünk zarándoklatunk során. Neunburg vorm Waldban amíg zajlott az átépítési munka, a három tanítónő ideiglenes szállást kapott a polgármestertől (ld. szürke épület). Az iskola ebben az időszakban a város centrumában magasodó várban működött (ld. zöld épület). Érdekes, hogy az alapítás napján, 1833. október 24-én még egy fogadalmas tagja sem volt a közösségnek. Csak egy év múlva, 1834. november 16-án tette le fogadalmát Regensburgban Karolina, ekkortól kezdve nevezték Jézusról nevezett Mária Teréziának. Az első belépő tagok 1836-ban öltöztek be. Amíg ez meg nem történt, Terézia anya sem viselte a habitust.

Jób atya támogatta az ideköltözést, az építkezést. Megszemléltük szülőházát, és a várban található plébániatemplomban kíváncsi csapatunk kedvéért elővették csodálatos miséző kelyhét a sekrestye szekrényéből. Jób atya terve az volt, hogy anyagilag biztosítja a rend indulását, működését. Az Úr azonban másként rendelte. 1834 februárjában hirtelen ő is elhunyt, és a tanítónők nagy ínségben maradtak, a helybeliek pedig, akik eddig is fenntartásokkal szemlélték a "fél apácák" ténykedését, nyíltan kifejezték, hogy jobban tennék, ha visszamennének oda, ahonnét jöttek.

Mégis az Úr gondviselésének, Karolina elszántságának, mély hitének köszönhetően itt indult el a rend élete, és rövid időn belül a közösség létszáma akkora lett, hogy fiókházak nyitására nyílt lehetőség. 10 éven át itt volt az anyaházunk. Innen irányította Terézia anya a rendet. Szobájában mindmáig őrzik eredeti bútorait: ágyát, szekrényét, a cserépkályhát, a komódot és a térdeplőt, melynek széles könyöklőjén, fohászkodva írta meg Terézia anya a nehéz tartalmú leveleket.

Itt őrzik utazóládáját is, melyről megállapítottuk, hogy bizony a jubiláns programra magunkkal hozott személyes poggyászunk nem férne bele, holott Terézia anya egy hónapos hajóúton ezzel utazott át az Újvilágba, ahol egy évet töltött, és ezt vitte magával számos hosszú európai útjára, feltehetően Magyarországra is.

Terézia anya szobájának ereje

Terézia anya személyes közelsége érezhető a szobában. Szívesen maradtunk volna itt tovább is. Felmerülhet a kérdés, hogy vajon ki lenne méltó arra, hogy itt lakjon? Csak Terézia anya utódait, az általános főnöknőket illeti meg ez a tisztesség. Mary Margaret Johanning nővér, mielőtt beiktatták volna, itt lelkigyakorlatozott egy hétig, és Terézia anya ágyában aludt. Így készült a rá váró nehéz feladatra. Ugyancsak itt aludt Rosemary Howarth általános főnöknő is vizitációja során, hogy erőt merítsen vezetői szolgálatához. Ennek emlékére két rózsaszálat hagyott itt.

A kinőtt anyaház

A várban található plébániatemplomban, ahol Jób atya kelyhét megcsodáltuk, áll egy középkorias stílusban alkotott Terézia anya szobor. Úgy ábrázolják, mint alapítót, vagyis kezében tartja a templomszerű neunburgi kolostor kicsinyített mását.

1836-ban az első iskolanővéri épület már kicsinek bizonyult.  Egy kis toldaléképülettel egészítették ki, ahová Terézia anya Stadtamhofból áthozatta édesanyját, Franciska mamát, akinek kis padlásszobájában eredeti bútorait, rokkáját, porcelán mosdókészletét saját kezünkkel érinthettük. Itt halt meg 1843-ban, akkor, amikor lánya, Terézia anya már átköltözött Münchenbe, ahol megalapította a megnövekedett rendi közösség új anyaházát. Franciska mama és az első iskolanővérek sírját meglátogattuk a Neunburg vorm Wald-i kolostor szomszédságában lévő temetőben.

A belső szabadság csodája az első iskolanővéri kolostorban

Amikor Terézia anya Münchenbe költözött, szerette volna magával vinni a rendház nagy méretű feszületét. Méretet vetetett róla, és egy szállítóládát rendelt, amiben épségben elkerülhet Münchenbe. A precíz méretvétel ellenére a láda kicsi lett. Ekkor még egyszer lemérték a keresztet, és elkészítették a ládát. Az azonban ismét kicsinek bizonyult. Ekkor Terézia anya megértette, hogy el kell engednie azt a vágyát, hogy ezt a számára kedves szent tárgyat magával vigye. Azóta csodatevő ereklyeként tisztelik az iskolanővérek ezt a megrendítően szép, realista ábrázolású barokk feszületet. Ahányszor ránézünk, eszünkbe jut, hogy szabadnak kell lennünk, akár a tarisznya nélkül útra kelő apostolok.

A neunburg vorm waldi nővérek jelene

A rendtörténetből átléptünk a jelenbe, amikor bejártuk a nővérek óvodáját, bölcsődéjét és délutáni napközi otthonát. Az óvodások ünnepséget rendeztek a tiszteletünkre. Mivel sok-sok országból érkeztünk, egy olyan dalt énekeltek nemzeti zászlókat lengetve, amely a nemzetek, népek közötti barátságról szól. Egy kislány magyar zászlót lobogtatott lelkesen. Megtudtuk, hogy nem magyar származású, de pl. a lengyel zászlót lengyel kisgyerek, a brazil zászlót pedig brazil csemete tartotta. A délutáni sütizésnél, kávézásnál viszontláttuk őket, amikor e csöppségek voltak a felszolgálók, és örömmel csacsogtak anyanyelvükön a lengyel és brazil jubiláns nővérekkel. Sokféle családi háttérrel vannak jelen ebben az intézményben a gyermekek, így az óvodavezető nővér kérésére nem közlünk fotókat, reméljük, el tudják képzelni a sokszínű, bájos csapatot.

További képek galériánkban>>