Gyászhír - elhunyt Margaréta nővér

 

 

Farkas M. Margaréta
Boldogasszony iskolanővér

Szeged, 1933. június 15. -
Budapest, 2016. szeptember 10.

Tovább...

Fájdalommal tudatjuk, hogy Farkas Mária M. Margaréta nővér, a Patrona Hungariae, a Svetits és a Karolina Gimnázium egykori kémia-fizika szakos tanára, 1978 és 1986 között a Svetits Gimnázium igazgatónője, szegedi iskolánk rendszerváltás utáni egyik újraalapítója, a Magyar Rendtartomány archívumának létrehozója 2016. szeptember 10-én, gyors lefolyású, váratlan betegségben elhunyt.

Szeretett nővértársunkért hálaadó szentmisét mutatunk be szegedi Karolina Iskolánk kápolnájában október 6-án du. ½ 5-kor (Szeged, Szentháromság u. 70-76.), valamint október 11-én kedden este ½ 6-kor a Patrona Hungariae Katolikus Iskolaközpont kápolnájában (IX. Budapest, Knézich u. 3-13.). Mindkét szentmise után szeretettel várjuk a jelenlévőket agapéra, ahol kötetlen beszélgetéssel, filmvetítéssel emlékezünk Margaréta nővérre.

Temetése a rákoskeresztúri Új Köztemetőben lesz október 12-én 11:45-kor.

Gyászjelentés (letölthető pdf formátumban)


Az itt következő megemlékezést 95 éves Paschalis nővérünk, Margaréta nővér hajdani polgári iskolai osztályfőnöke írta:

Megemlékezés Farkas Mária Margaréta nővérünkről

2016. szeptember 10-én, szombaton, a két Mária-ünnep (születés- és névnap) között szólította magához Mennyei Atyánk kórházi betegágyán szenvedő M. Margaréta nővérünket. Szép és eredményekben bővelkedő élete hatgyermekes szegedi iparos családban kezdődött az 1933-as szentévben, június 15-én. Az asztalosmester édesapa szívesen ellátta templomukban a sekrestyési teendőket. A mélyen vallásos édesanya bátyja a Jézus Társaság szerzetese volt. A történelem viharai nem kímélték a családot. Az anyai nagyapa a szerbiai háborúban, az apai a Don-kanyar ismeretlen katonái között tűnt el.

A kis Mária első óvodás évét, majd a polgári iskola négy osztályát szegedi intézetünkben töltötte , közben a család Szegednek abba a részébe költözött, amelyet Móra-városnak neveztek. Az iskolanővéri hivatás korán jelentkezett a fiatal leány életében, és a negyedik osztály elvégzése után felvételét kérte közösségünkbe. A rendi vezetőség a szegedi intézetünkben működő tanítónőképzőnkbe küldte a tehetséges jelöltet, 1948-ban azonban bekövetkezett a szerzetesi iskolák állami tulajdonba vétele. A tanítónőképzőt líceummá szervezték át, és onnan másfél év elmúltával kizárták jelöltjeinket, mert nem voltak hajlandók aláírni, hogy diplomájuk megszerzése után állami állást fognak vállalni. Egy évig még volt rendi tanáraik foglalkoztak a jelöltekkel, azután 1950. június 10-én a nővérekkel együtt internálták őket Ludányhalásziba. Onnan 3-4 hét múlva az elöljárók kifejezett kérésére hazaszöktek a jelöltek szüleikhez.

1950-ben az úgynevezett „megegyezés” a debreceni Svetits Intézet egy kisebb részében engedélyezte rendünknek 1-1 négy osztályos, humán és reálgimnázium létesítését. Így Mária jelöltünk, sikeres különbözeti vizsgája után, a gimnázium reáltagozatának harmadik osztályos tanulója lett, és 1952-ben érettségizett. Utána a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Természettudományi Karán vállalta a kémia-fizika szakot, és 1956-ban diplomázott. Igaz, hajlamai inkább a humán jellegű tudományok felé vonzották, de a nemrég újra indított két iskolánknak ilyen képesítésű tanárra volt szüksége. A szerzetesjelöltek még otthon tölthették a nyári szünidőt, ez Máriának általában fizikai munkában telt el, így családja anyagi helyzetén akart könnyíteni.

Noviciátusi évének letöltése után, 1957. augusztus 15-én tett első fogadalmat, de örök fogadalmára csak 1963. augusztus 15-én kerülhetett sor Budapesten. 1957-től 1959-ig a budapesti Patrona Hungariae Gimnázium tanáraként működött, 1959-től 1974-ig debreceni intézetünkben, ahol a diákotthon igazgatója is volt, majd 1974-től a gimnázium igazgatóhelyettese, 1978-tól 1986-ig pedig a gimnázium igazgatójaként vezette az intézményt. Ekkor ismét budapesti intézetünkbe hívta az engedelmesség, és itt előbb rendes tanárként, osztályfőnökként, majd óraadó nyugdíjasként működött. Derűjével, nyitott, haladó gondolkodásával, csillapíthatatlan tudásvágyával fiatalabb kollégáinak is mindvégig példát mutatott. Tanítványaival az iskola elvégzése után is élénk kapcsolatot ápolt, kezdetektől aktív tagja volt öregdiákjaink szövetségének, a MIDOSZ-nak.

Az 1989-es rendszerváltást követően, 1992 szeptemberében újra rendi tulajdonba vehettük szegedi iskolánkat, ennek újraalapításában Margaréta nővérünknek is része volt. Az iskola újraindulásának 15 éves jubileuma alkalmából elsőként kapta meg a Pro Schola Carolinae díjat, „az iskola újraindításakor végzett elszánt munkájáért, intézményünk szellemi gazdagításáért és korosztályokat átfogó, másokat is lelkesítő szolgálatáért” (a kísérő oklevél szövegéből).

Humán jellegű tehetségeit kibontakoztatva jelentette meg 2001-ben „Az Iskolanővérek szegedi intézetének iskolái 1873-1948" című, történelmi kutatásokon alapuló, gazdag tartalmú két kötetes, együttvéve 1284 oldal terjedelmű rendtörténeti és iskolatörténeti művét. Előzőleg, még pedagógus működésének éveiben rendtörténeti kiállítást rendezett debreceni intézetünkben, majd a 2008-as jubileumi évben Budapesten, iskolánk folyosóit díszítő rendtörténeti kiállításunkkal és az általa berendezett rendi örökségszobával igyekezett bemutatni világi munkatársainknak, tanulóinknak és szüleiknek rendünk történetét, működését. 2007-től a budapesti közösségben élt, a rendi archívumot gondozta és gyarapította, újból egybegyűjtötte a szétszóratás után megmaradt dokumentumokat és tárgyi emlékeket, emellett rendtartományunk jelenét is buzgón igyekezett megörökíteni az utókor számára.

Élete utolsó éveit imával és a reá szakadt betegségek türelmes elviselésével igyekezett megszentelni, így felkészülten várhatta a meghívást az örök életbe. Alázatos szeretettel bízhatunk, hogy reá vonatkoztathatja a Mindenható a Jelenések könyvében közölt ígéretet: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” ( Jel 2,10.)


Interjú Margaréta nővérrel a Törésvonalak - Apácasorsok a kommunizmus alatt című kötet számára (szerzők: Bögre Zsuzsanna és Szabó Csaba, az interjút Rózsásné Kubányi Andrea készítette).