Elhunyt Ludovika nővér

Horváth Teréz M. Ludovika
Boldogasszony iskolanővér
Mesztegnyő, 1920.12.20. – Budapest, 2017.10.12.

Tovább... 

 Kedves nővérünk a Somogy megyei Mesztegnyő községben született 1920. december 20-án, hatgyermekes gazdálkodó családban. A felhőtlen gyermekkornak az édesanya korai halála vetett  véget: a hat lányt rokonok vették magukhoz, őt a szomszédos Nagyszakácson élő özvegy, mélyen vallásos keresztanyja nevelte. Ott végezte el az általános iskola hat osztályát és három ismétlőjét. Ebben az időszakban nagy hatással volt rá, amikor elolvasta Kis Szent Teréz önéletrajzát, és varázslatos emlékként maradtak meg benne a hajnali roráté-misék. Tizenöt évesen Budapesten vállalt gyermekgondozó munkát, később a Magyar Optikai Művekben (MOM) dolgozott, szemüvegeket készített.

Budapest ostroma során, óvóhelyen ismerte meg Viktória és Bella nővéreinket, akik a Keleti Károly utcában működő Rákócziánumban teljesítettek szolgálatot. Ez az ismeretség elmélyült, Ludovika nővér a Rákócziánum kápolnájába járt misére.  Ez a kapcsolat segített számára megfogalmazni, hogy mi az a hívás, melyet gyermekkora óta érez, aminek felismeréséért olyan sokat imádkozott.

1945. május 1-én lépett be Szegeden az iskolanővérek szerzetesjelöltjei közé. Úgy érezte, hazaérkezett. A következő két évben töltötte noviciátusi idejét, 1948. augusztus 19-én tette első fogadalmát. Kedves, derűs, mindenre készséges egyéniségével minden rábízott feladatot ügyesen elvégzett.

A szerzetesrendek 1950-es feloszlatásakor Somogyitelepen szolgált. Az itt élő közösség tagjai meg tudták előzni, hogy az ÁVÓ értük jöjjön, ki-ki hazatért családjához. Ludovika nővér három nővére Villányba ment férjhez, ők fogadták be. A rendőrség egy hét elmúltával itt tartóztatta le Ludovika nővért, mint "megbízhatatlan személyt", előbb a pilisligeti majd a zirci internáló táborba vitték, ahol többszáz szerzetessel együtt fogva tartották. A nyár végén felszabadultak, és kinek-kinek el kellett helyezkednie világi munkahelyeken.

Ludovika nővér visszament Villányba, és a sajtgyárban dolgozott fél évig, majd Budapestre költözött, ahol ismét a Magyar Optikai Műveknél helyezkedett el. Munka mellett végezte el a hároméves óvónőképzőt, 1955-től az üzem által fenntartott óvodában dolgozott. 1977-ben vonult nyugdíjba, de nem sokáig bírta a tétlenséget: egy hónap után visszatért a régi helyére, és nyugdíjasként dolgozott egészen 1990-ig. 

1997. augusztus 24-én költözött be a budapesti rendi anyaházban működő szeretetotthonba. Itt a közös imádság és étkezések közti időben javarészt kézimunkával, hímezgetéssel foglalkozott.

Szívesen készített meglepetésül szép kis terítőkét a nővérek név-és születésnapjára. A házi ünnepségeken mindnyájuk örömére idézte fel a kisgyermekeknek tanított verseket. Az utóbbi év már csak a készülődés ideje volt számára, megérkezésül az örök hazába. Ez a valóság október 12-én tárult fel mindnyájunk előtt. Szeretetünk, imáink kísérik temetése napján: november 7-én 12:45 perckor a Rákoskeresztúri Új Köztemetőben.

Az örök világosság fényeskedjék neki!